Járványok és háborúk: a tetű, amely hadseregeket győzött le

A háború és a járvány régóta együtt jár. A zsúfoltság, a mosdási lehetőség hiánya, a hideg miatt hetekig le sem vetett ruha és a lefogyott, legyengült emberek tökéletes feltételeket teremtenek a ruhatetűnek – és a vele terjedő kórokozóknak.

A ruhatetű betegségei

A ruhatetű három súlyos betegség kórokozóját képes terjeszteni:

A kiütéses tífusz kórokozója a tetű ürülékével jut a bőrre, és a vakarás okozta apró sérüléseken át fertőz. A betegség – amelyet nem szabad összekeverni a hastífusszal – antibiotikumok előtt a betegek jelentős részével végzett.

1812: Napóleon visszavonulása

Napóleon 1812-ben több százezres sereggel indult Oroszország ellen, és csak töredékével tért vissza. A pusztulásban a hideg, az éhezés és a harcok mellett a betegségek is nagy szerepet játszottak. 2001-ben Vilniusban egy építkezésen a visszavonuló sereg katonáinak tömegsírjára bukkantak. A maradványok és a sírban talált tetvek vizsgálata a lövészárok-láz és a kiütéses tífusz kórokozójának nyomait mutatta ki – közvetlen bizonyítékot szolgáltatva a tetvek terjesztette betegségek szerepére.

Az első világháború

A lövészárok-láz nevét az első világháborúban kapta, amikor a nyugati front katonái tömegesen betegedtek meg. A keleti fronton és a Balkánon a kiütéses tífusz pusztított: Szerbiában 1914–1915 telén a járvány a katonák és a polgári lakosság körében is súlyos áldozatokat követelt. A tetvek elleni védekezés – fertőtlenítő állomások, ruhák kifőzése, hajvágás – ezért a hadseregek egészségügyének kulcskérdése lett.

A második világháború és a DDT

A második világháborúban a kiütéses tífusz ismét megjelent, különösen a lágerekben, a gettókban és a hadifogolytáborokban, ahol szörnyű pusztítást végzett. 1943–1944 telén a felszabadított Nápolyban kitörő tífuszjárványt sikerült megfékezni azzal, hogy a lakosság nagy részét rovarölő porral, köztük DDT-vel kezelték. Ez volt az egyik első eset, hogy egy tífuszjárványt a terjesztő rovar tömeges irtásával állítottak meg.

Evolúciós járványtan

Az evolúciós járványtan azt vizsgálja, hogyan alakítja a kórokozók tulajdonságait – például a virulenciájukat – a terjedésük módja. Az egyik ismert feltevés szerint azok a kórokozók, amelyeket egy rovar visz át egyik gazdáról a másikra, megengedhetik maguknak, hogy súlyosan legyengítsék a gazdát, hiszen a terjedéshez nincs szükségük a beteg mozgására. A háborúk zsúfolt, higiénia nélküli körülményei pedig a közvetlenül terjedő kórokozóknak is kedveznek.

A tetvek terjesztette járványok története jó példa arra, hogy a biológia nem csupán háttere, hanem alakítója is a történelemnek.

Ma

A kiütéses tífusz és a tetű terjesztette visszatérő láz ma ritka, de nem tűnt el: menekülttáborokban, hajléktalanok körében, háborús övezetekben ma is előfordulhat. A lövészárok-lázat a fejlett országokban is diagnosztizálják hajléktalan betegeknél. A megelőzés kulcsa ma is ugyanaz, mint száz éve: a ruhák rendszeres mosása és a tetvek irtása.