A szalakóta: kék madár a mesterséges odúkban

A szalakóta Magyarország egyik legszínpompásabb madara. Feje és hasa türkiz- és égszínkék, háta gesztenyebarna, repülés közben a szárnyán sötétkék sáv villan. Nagyjából csóka méretű, 30 centiméter körüli madár.

Életmód

A szalakóta hosszútávú vonuló: telelőterülete Afrikában, a Szaharától délre van. Hazánkba tavasszal, április végén–május elején érkezik, és nyár végén, ősz elején indul vissza.

Nyílt, fás-ligetes tájakon él: legelők, kaszálók, mezsgyék, ligeterdők környékén. Jellegzetes vadászmódja a „lesből” vadászat: egy kiemelkedő ponton – faágon, villanyvezetéken – ül, és onnan csap le a földön mozgó zsákmányra. Táplálékának nagy részét nagyobb rovarok (sáskák, bogarak) teszik ki, de kisebb gerinceseket is elejt.

Odúlakó, de nem odúkészítő

A szalakóta üregekben fészkel, de maga nem váj odút. Régen elsősorban a harkályok elhagyott odúit, idős fák természetes üregeit, löszfalak és partfalak üregeit foglalta el. Az idős, odvas fák eltűnésével és a tájhasználat átalakulásával a fészkelőhelyek megfogytak, és a faj állománya a 20. század második felében Európa-szerte erősen visszaesett.

A fészekodúk sikere

Magyarországon az elmúlt évtizedekben természetvédők és önkéntesek nagyszámú mesterséges fészekodút helyeztek ki a szalakóta számára, főként az Alföldön. A program látványos eredménnyel járt: a madarak elfogadták az odúkat, és a hazai állomány jelentősen gyarapodott. Ma a hazai szalakóták jelentős része mesterséges odúban költ.

A szalakóta Magyarországon fokozottan védett faj. Fészkét, fiókáit zavarni tilos; az odúk ellenőrzését és a fiókák gyűrűzését engedéllyel rendelkező szakemberek végzik.

Mit tanulunk a gyűrűzésből?

A fiókák lábára helyezett számozott fémgyűrű egyedi azonosítást tesz lehetővé. A visszafogások és visszalátások alapján a kutatók megismerhetik a madarak túlélését, a fészekhűségüket, vonulási útvonalaikat. A gyűrűzés közben más adatokat is gyűjtenek: a fiókák testtömegét, fejlettségét – és néha a tollazatukban élő apró élősködőket is, amelyek között a kutatók a hazai rovarfaunára új fajt is találtak már.

Hogyan segíthetünk?

• A természetes fészkelőhelyek – öreg, odvas fák, partfalak – megőrzésével.
• A legelők, kaszálók és mezsgyék fenntartásával, ahol a nagy rovarok élnek.
• Szakszerű odúkihelyezési programok támogatásával. Szalakótaodút csak megfelelő méretben és helyen, lehetőleg természetvédelmi szakemberrel egyeztetve érdemes kihelyezni.